udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7
találat
lapozás: 1-7
Intézménymutató:
Aurul Bányaipari Vállalat
2004. szeptember 10.
Meghiúsult a tiszai ciánperben elrendelt helyszíni szemle. A négy éve a tiszai katasztrófát okozó nagybányai cég vezetői megtagadták, hogy a magyar szakértők mérésekkel ellenőrizzék a ciántartalmú zagy, illetve az ezt övező töltés állapotát. Az Aurulról időközben Transgolddá keresztelt aranymosó vállalat képviselői egyetlen kérdésre sem válaszoltak, s nem engedték meg, hogy a magyar szakemberek fényképeket készítsenek az üzem területén. /Ciánper: meghiúsult szemle. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./2005. február 2.
Február 1-jén Nagybányára látogatott az Országgyűlés Nemzeti Fórum képviselőcsoportjának hatfős küldöttsége annak érdekében, hogy helyszíni szemlét tartson az öt évvel ezelőtt súlyos ciánszennyezést okozó Transgold Rt.-nél. A Magyar Demokrata Fórumból kivált honatyák azért utaztak a Máramaros megyei városba, hogy megtekintsék, milyen intézkedéseket foganatosított a helyi bányavállalat a 2000 januárjában bekövetkezett környezeti katasztrófa óta. A Lezsák Sándor vezette delegáció tavaly ellátogatott Verespatakra is, és az oda tervezett külszíni aranybánya ügyét az Európa Tanács és az Európai Parlament elé vitte. Balogh László képviselő elmondta, az ausztrál–román tulajdonú Transgold Rt. (korábban Aurul) vezetősége arról beszélt a magyarországi küldöttségnek, hogy az öt évvel ezelőttihez hasonló környezetszennyezés többé nem fordul elő, mivel a cég négymillió dollárt költött az elmúlt években biztonsági berendezésekre. Ioan Hudrea, a bányavállalat igazgatótanácsának alelnöke kijelentette: annak idején Romániában nem észleltek környezetszennyezést, a magyarországi ökológiai katasztrófát pedig a magyar hatóságok idézték elő azáltal, hogy túladagolták a ciánt és nehézfémeket semlegesítő szert, és ez okozott mérhetetlen halpusztulást. „Megütközést keltett bennünk, hogy a román–ausztrál vállalat még részben sem ismeri el a katasztrófa felelősségét, hanem éppenséggel a magyar kárelhárítókat okolja a szennyezésért. Furcsának tartom azt is, hogy noha a nagybányai aranykitermelő vállalatban a román állam is tulajdonos, Románia mindeddig semmilyen felelősséget nem vállalt a környezetszennyezés tekintetében” – nyilatkozta Balogh László. Számára nem fogadható el a ciános technológia, közölte sommázta a honatya. Emlékezetes, hogy 2000. január 30-án átszakadt az aranymosással foglalkozó Aurul vállalat Zazar melletti ipari derítőjének gátja. Becslések szerint 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba és a Tiszába került. Magyarország 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli a ma Transgold néven működő nagybányai aranykitermelő vállalattól a tiszai környezeti katasztrófa miatt. /Rostás Szabolcs: Magyarországot vádolja a Transgold. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./2005. február 8.
Idén valószínűleg nem születik még döntés a verespataki bányaberuházással kapcsolatban – jelentette ki Korodi Attila, a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára. A politikus szerint Magyarország akár saját területén tartandó közvita szervezését is kérheti, emellett a magyar kormány a hatástanulmány elkészítéséhez szükséges útmutató kidolgozásában is részt vehet. Magyarországon felháborodást keltett, hogy a már megszűnt nagybányai Aurul Bányatársaság jogutód cége, a Transgold Vállalat nem ismeri el jogelődjének felelősségét az öt évvel ezelőtti tiszai ciánkatasztrófában. Az ausztrál–román cég képviselői szerint a Tisza élővilágát ért súlyos károkat nem a volt bányatársaság cianidja okozta, hanem a magyar fél hozzá nem értése. /Borbély Tamás: Idén nem kap zöld utat a verespataki bányaterv. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./2005. április 22.
Bár számos biztonsági intézkedést tettek az újabb ciánszennyezés megakadályozására a nagybányai Aurul cégnél, ezek nem elegendőek ahhoz, hogy kizárják egy újabb katasztrófa lehetőségét – ezt a következtetést vonta le Turi-Kovács Béla, az Országgyűlés környezetvédelmi szakbizottságának elnöke a helyszínen tett látogatás alapján. A szakbizottság helyszíni látogatást tett április 20-án a nagybányai Aurul vállalatnál. Turi-Kovács Béla aggasztónak nevezte, hogy a cég vezetői meg vannak győződve arról, mindent megtettek a biztonság érdekében. Márpedig az a tartalék tározó, amelyre a vállalat a biztonságot alapozza, a zagynak csak egy kisebb részét képes befogadni. Öt évvel ezelőtt, januárban az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányaipari vállalat ipari derítőjének gátja átszakadt, s mintegy 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan pedig a szennyezés a Szamosba, majd a Tisza magyarországi szakaszára került. /Nagybányán nem kizárt az újabb ciánszennyezés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./2005. május 3.
Ellentmondó nyilatkozatok születtek a budapesti Fővárosi Bíróság által a tiszai ciánperben hozott május 2-án született ítélet kapcsán. Szecskay Andrásra, a felperes magyar állam jogi képviselőjére hivatkozva az MTI azt közölte, hogy a ciánkatasztrófa miatt beperelt nagybányai Transgold Rt.-nek azonnali hatállyal 85 százalékkal vissza kell fognia termelését. Ezzel szemben Májai László, a színesfémbánya romániai ügyvédje leszögezte: a magyar bíróság mindössze arról döntött, hogy a Transgold 15 százalékkal nem növelheti ipari termelési kapacitását. Mint ismeretes, a Budapesten zajló polgári perben a 2000. január 30-án bekövetkezett környezeti katasztrófa miatt 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli Magyarország az Aurul Rt.-ből időközben Transgolddá alakult cégtől. /Rostás Szabolcs: Ellentmondásos nyilatkozatok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./2005. május 14.
Kolozsváron május 13-án az ENSZ és a román kormány nemzetközi konferenciát rendezett. „Nem valósítható meg a verespataki bánya az eredeti elképzelés szerint, hiszen ez nagyon veszélyes projekt, amely a legnagyobb környezeti és társadalmi károkat elsősorban Romániának fogja okozni” – mondta Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter Kolozsváron. Sulfina Barbu román kollégája óvatosabb álláspontra helyezkedett, kifejtette: nem tudnak a terv támogatása mellett vagy ellen nyilatkozni addig, amíg nem készül el a terv hatástanulmánya. Persányi szerint a kolozsvári konferencia nagyon jelentős, mert a világ bányászati hulladékának legkiválóbb szakértőit irányította Kolozsvárra az ENSZ. A résztvevők Verespatakra is ellátogatnak. A konferencián a résztvevő tizenkét közép-kelet-európai ország képviselője elfogadott egy közös nyilatkozatot, amelyben lefektettek néhány elvet. Ezek alapján megvizsgálják, melyek a környezetre veszélyt jelentő bányák. Megállapították, hogy a régióban lévő mintegy 150 bánya több mint egyharmada komoly veszélyt jelent az emberek egészségére. Megjelent Klaus Toepfer, az ENSZ környezetvédelmi főtitkár-helyettese is, aki hangsúlyozta: mindent meg kell tenni, hogy a 2000-es tiszai ciánszennyezéshez hasonló katasztrófa ne ismétlődhessen meg. Persányi emlékeztetett, hogy a környezeti hatástanulmányra vonatkozó tartalmi javaslatokat még februárban elküldték a román partnernek, és kérték, hogy a szempontrendszer összeállításánál ezeket vegyék figyelembe. Sulfina Barbu megerősítette, hogy figyelembe veszik a magyar fél javaslatait a hatástanulmány elkészítéséhez szükséges útmutató összeállításakor. Persányi Miklós az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetőivel is találkozott. Az ezt követő sajtótájékoztatón Persányi kifejtette: nem árnyékolhatják be a javuló román–magyar viszonyt az árvíz sújtotta Temes megyébe küldött magyar segítség ügyében született ostoba romániai nyilatkozatok. A tiszai ciánszennyezést okozó nagybányai Transgold vegyesvállalat és a magyar állam között zajló perben született végzés kapcsán elmondta, hogy a jogi eljárás független bíróság előtt zajlik. Hozzátette: a pert nem kell összekeverni a román–magyar környezetvédelmi kapcsolatok egyéb kérdéseivel, mert az eljárásban nem részes fél a román állam. Arra a kérdésre, hogy a román állam mégis 46 százalékos részvényt birtokol a vegyes vállalatból, Persányi kifejtette: ennek ellenére a cég önálló jogi személyként áll a perben. Megfellebbezi a nagybányai Transgold (volt Aurul) vállalat a tiszai ciánperben hozott budapesti bírósági ítéletet, jelentette ki Májai László ügyvéd, a romániai vegyes vállalat jogi képviselője. /Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki bánya tervét. A román fél csak a környezeti hatástanulmány elkészítése után nyilatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2006. november 29.
November 28-án elutasította kolozsvári ítélőtábla a magyar állam kérését, miszerint szerepeljen a nagybányai Transgold Rt. hitelezőinek listáján, emiatt jelentősen csökkent az esélye, hogy Magyarország kártérítést kapjon a hat évvel ezelőtti ciánszennyezésért. A magyar állam által beperelt ausztrál-román társaság azután jelentett csődöt, hogy a budapesti Fővárosi Bíróság tavalyi döntése nyomán 15 százalékra volt kénytelen csökkenteni termelési kapacitását, emiatt fizetésképtelenné vált. Az idén áprilisban elindított csődeljárás keretében a felszámolók összeállították a hitelezők – külföldi bankok, román állami intézmények, szolgáltató vállalatok – névsorát, ám végleges bírósági ítélet hiányában kihagyták a magyar államot. A ciánperben felperes Magyarország emiatt a romániai bíróságon kérte, hogy vegyék fel a hitelezők közé, sőt megtámadta a korábban Aurul néven működő aranybánya csődeljárásáról, valamint eladásáról szóló intézkedéseket. A kolozsvári ítélőtábla a magyar állam valamennyi fellebbezését elutasította, így Magyarországnak immár szinte semmi esélye nincs behajtani a vállalattól követelt 120 millió dolláros kártérítést. A magyar állam által indított ciánper valószínűleg még évekig elhúzódik. /Rostás Szabolcs: Ciánper: oda a kártérítés? = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./
lapozás: 1-7